• A lázról és lázcsillapításról

    „A tanács nem arra való, hogy megfogadják, hanem, hogy szükség esetén lehessen mihez nyúlni.”

    Az orvosnak és pácienseinek egyaránt sok nehézséget okoz a betegek – sokszor pánikba hajló- félelme a láztól, annak vélt (ritkán valós) veszélyeitől.

    Mit nevezünk láznak?

    A normál testhőmérséklet általában 36.5-37.0 Celsius fok. 37-38 fok között hőemelkedésről beszélünk. Ez figyelmeztető jel lehet, de gyakran okozhatja idegesség, fáradtság is. Vannak, akiknek például 37.2 Celsius fok a normális testhőmérsékletük, de ezt csak alapos kivizsgálást követően szabad kijelenteni. Az említett értékek a bőr (külső) hőmérsékletét jelzik.

    Borzongásnál, hidegrázásnál ne hónaljban mérjünk lázat. Ilyenkor a bőr vérkeringése nagymértékben csökken, hónaljban akár 35 fokot is mérhetünk, ugyanakkor a maghőmérséklet (végbélben, szájban, vagy fülben) 40 fok is lehet.
    A láz a szervezet nagyon fontos reakciója, a fertőzések elleni védelem és harc első, önvédelmi vonala. Aktivizálja az immunrendszert, többek között a kórokozókat elpusztító fehérvérsejteket. A magasabb hőmérséklet közvetlenül is pusztítja a hőérzékeny vírusokat, baktériumokat. Egyes kórokozók (a baktériumok nagy része) már alacsonyabb, 38.5 fok körüli láznál elpusztulnak, míg a vírusok általában 39 fok felett esnek szét.
    A szervezet „okos”, a kórokozónak megfelelő lázat hozza létre. Ebből következik, hogy a hőmérséklet magassága nem a betegség súlyosságára, hanem a típusára utal.
    A láz tehát jótékony reakció. Tudományosan alátámasztott tény, hogy akit jó erőnlétben „egészségesen” ér a betegség, az több napig tartó 40 celsius fokos lázat is elbír a szervezet károsodása nélkül, de ez nagyon fárasztó és az erőnlét visszaszerzése egy-két nappal tovább tart. Akit krónikus (folyamatos, vagy hosszú ideig fennálló) betegsége mellett ér egyéb betegség, azt jobban megterheli a láz, tehát aktívabban kell csillapítani.
    Az orvostudomány ma terjedő elvei szerint az azonnali és erőszakos lázcsillapítás „civilizációs ártalom, humanitárius cselekedet”. Sok betegségnek általános és közös első tünete a láz, mely gyakran a betegségre jellemző tünetek előtt jár, órák, napok telhetnek el, mire az orvos meg tudja az okát állapítani. Azért sem kell egy jó általános állapotú betegnek (beteggel) szaladni az orvoshoz, mert egy-két napig sokszor várni lehet (kellene) az antibiotikus kezeléssel is. Tapasztalatom szerint a beteg (szülő) legtöbbször képes a kezdeti riadalom után reálisan látni és megítélni az állapotot.

    Hogyan csillapítsunk lázat?

    Tudjuk, hogy a gyógyszerek legnagyobb része nem természetes anyag (bár a hatóanyagaik sokszor a természetben, gyógynövényekben is előfordulnak). Ezért lebontásuk a szervezetet megterheli. Mellékhatásaik gyakoriak (a használati utasítások a legritkábban előforduló mellékhatásokat is felsorolják). A gyógyszerek által okozott tünetek-panaszok gyógyítása sokszor hosszabb és nehezebb, mint a lázat okozó betegségé. A legártalmatlanabb, de nem a legkellemesebb módszer a hűtő borogatás (priesnitz, vagy priznic) és a hűtő fürdő, mely ugyan mindig csökkenti a lázat, de csak átmenetileg, ezért gyakran kell ismételni. Nagy mennyiségű hőt von el a testtől, ezzel a közérzetet is javítja.
    A hűtőborogatás módja: Hűvös vizes (nem hideg, nem langyos) lepedőt, nagy törölközőt csavarjunk a törzs köré, és erre egy száraz réteget tegyünk (hogy ne vizezzük össze az ágyneműt). Kisgyerekeknél érdemes nyaktól-talpig borítani és ha karjukat is begöngyöljük, ki sem tudnak ugrani belőle. Ha a borogatás már langyos, újra kell hűteni a láz csillapodásáig.

    A hűtő fürdő elve ugyan ez: Normál testhőmérsékletű vízbe kell belefeküdni, melybe lassan csorgatjuk a hideg vizet, amíg nem fázunk. Újabb lázmérés után a hűtőfürdőt szükség szerint ismételjük meg.

    Tévhit, hogy ez a módszer tüdőgyulladást okoz (száz éve még ezzel a módszerrel gyógyították a tüdőgyulladást).
    Előfordul, hogy emellett gyógyszerre is szükség van. Közülük jómagam a gyakorlatilag mellékhatás mentes homeopátiás szereket részesítem előnyben (bár hatásuk nem minden esetben átütő). Ha 20-25 perc alatt nem hat, erősebb gyógyszerhez nyúlunk.

    Mivel a különböző típusú (hatóanyagú) lázcsillapítóknak mellékhatásaik nagyrészt különbözőek, tartós magas láz esetén érdemes váltogatni azokat.
    A lázcsillapítók skálája igen széles. Gyakorlati szempontból – hatóanyag szerint – három csoportra oszthatjuk őket, melyek ismerete az allergiák miatt fontos lehet (a hatóanyag a dobozon és használati utasításon megtalálható). 1. Amidazophen (aminofenazon) tartalmúak: Algopirin, Demalgon, Germicid (Germicid C) stb. 2. Paracetamol tartalmúak: Rubophen, Panadol stb. 3. „Non szteroid” tartalmúak (az izületi betegségekre adott gyógyszerek nagy része): Szalicilek (Kalmopyrin,Aszpirin), Cataflam, Nurofen stb.
    Fontos, hogy a Paracetamolnak- mely nem csak lázcsillapítók hatóanyaga!- közel van a hatásos és a mérgező dózisa, ezért egymás mellett ne adjunk többféle, Paracetamolt tartalmazó szert. Tapasztalatom szerint ha a magas láz a csillapításra gyorsan 37 celsius fok alá csökken, ritkán komoly a betegség. Az első egy-két napon elégedettek lehetünk a 38 fokra való csökkenéssel. Ha a gyógyszer hatására sem csökken a hő, 20-25 perc multán megpróbálhatunk még fél adagot beadni, ez az előzővel együtt általában hatásos.

    Mikor csillapítsunk lázat?

    Nehéz a válasz, „ahány orvos, annyi szokás”. Sokunk számára az általános állapot a döntő, ha ez kielégítő (a gyerek szaladgál, rosszalkodik, kissé bágyadtabb, de nem hagyja el magát, vagy pl. jól alszik) még magasabb (akár 39.5 C) láznál is várhatunk. A láz igen gyakran csillapítás nélkül is le-fel megy. Ha gyenge, úgymond elesett állapotú (sápadt, nagyon gyenge, feje fáj, légzése nehezebb, szaporább) akkor segítünk a panaszok csökkentésében. Természetesen ilyen állapotban ne várjunk napokat az orvosi vizsgálattal.

    Dr. Kemény János

MyMail WordPress Plugin free