A túl sok alvás kábulttá tesz

Mindannyiunk ismeri az érzést: tavasz közeledtével szellemünk alig várja a felfrissülést és a természet éledését, testünk mégsem képes a környezettel együtt megújulni és üdén, frissen belépni a tavasz körforgásába. Tavasszal ólmos fáradtság, meglassultság vesz rajtunk erőt, a természet nyílását melankolikus nyugalommal vesszük tudomásul, és szeretnénk mindezt a paplan alól végignézni. Kedélyállapotunk inkább hasonlít a depresszióhoz, alvászavaraink támadnak. Gyakrabban betegszünk meg, mely a kisgyermekekre is igaz: a szülők nagyon jól ismerik a kora tavasszal érkező megfázáshullámot, mikor gyermekeink minden második héten vírusos, esetleg lázas, náthás állapoton esnek át. Mi ennek az oka? Miért alakul így a tavaszi első napsugarak megjelenésének időszaka? A jelenség neve tavaszi fáradtság, létét mára a tudomány is elismeri. A tavaszi fáradtság minden bizonnyal a hosszú téli hónapok hatásának köszönhető, felfogható hiánybetegségnek is. De a tél mely “áldásos” hatásainak tudható be testünk és szellemünk tavaszi meglassultsága, mélázása?

A természet mellett szokásaink is megváltoznak

Okolhatjuk a napsütéses órák számának csökkenését, a hőmérséklet alacsony voltát, a testmozgás hiányát, táplálkozásunk megváltozását, mely hatások szervezetünk tartalékainak kimerülését okozzák. Ahogy közeledik a tél, úgy csökken a napsütés mennyisége: a napsugarak ereje és a nappali természetes fény mennyisége. Ez kedélyállapotunk romlását (és a D-vitamin hiányát) okozza, mely megfelelő kompenzációk hiányában tavasszal igen nehezen száműzhető. Tudományos tény, hogy az északi népeknél a depresszió előfordulása gyakoribb, mint például a mediterrán országokban, melyet a napsütés kevesebb mennyiségével is magyaráznak. Az idő hidegre fordul, a nappalok szürkülnek, melyek összességében azt eredményezik, hogy nem szívesen megyünk ki a szabadba, inkább töltjük időnket bezárva a négy fal közé, a melegben. Télen megfigyelhetően többet alszunk. Az alvás mennyiségének nagyfokú növekedése paradox módon viszont nem okoz kipihentséget és frissességet, éppen ellenkezőleg: a túl sok alvás lassúvá, kábulttá tesz, mely fokozza tavaszi melankóliánkat.

A hideg téli hónapokban táplálkozásunk is megváltozik. Ennek evolúciós okai vannak: az ősember megjelenése óta az emberi szervezetnek volt ideje megtanulni, hogy – természetesen még a modern fogyasztói társadalmak megjelenése előtt – a tél a nélkülözés, az éhezés és a hideg időszaka, melyek ellen a szervezet lassuló anyagcserével, tartalékolásra való átállással válaszol, biztosítva ezzel a faj túlélését. Így a hideg időjárás miatt ösztönösen az energiadúsabb ételeket választjuk: a friss salátákat tápláló krémlevesekre cseréljük, melyek élettani hatása merőben eltérő, mint a könnyebb ételeké. Nem utolsósorban Magyarország éghajlati adottságai télen nem kedveznek a friss, ízletes zöldségek és gyümölcsök termésének: az üvegházi illetve a külföldről importált gyümölcs- és zöldségfélék bár igen mutatósak, ízviláguk és vitamintartalmuk messze elmarad a nyáron kapható szabad földön megtermeltekétől. Végezetül tél végén, tavasz elején az időjárás hirtelen váltakozik: gondoljunk csak a szeszélyes áprilisi időre, mikor egyik percben süt a nap, másik percben esik az eső. Az időjárási viszonyok ilyen hirtelen megváltozása még az egyébként frontra nem érzékeny embereket is megviselik, így tovább fokozva a tavaszi fáradtságot.

Forrás: webbeteg.hu

Leave a reply