rendelés

bejelentkezés alapján

előjegyzés

átmenetileg szünetel

Mit tudunk az akupunktúráról?

Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10.000-4.000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. Manapság rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használunk, ezüst vagy réz nyéllel.

Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve, mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű leírja a meridián rendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival.

Az akupunktúrás kezelés lényege, hogy a test meghatározott pontjaiba tűket szúr a kezelőorvos és különböző mozdulatokkal mozgásba hozza azokat. A tű önmagában merül a testbe, semiféle gyógyszert vagy vegyi anyagot nem tartalmaz. A kezelt pontok egy összefüggő csatornahálózaton, az ú.n. meridián rendszeren helyezkednek el.

A meridiánokat úgy kell elképzelni, mint valamiféle csatornákat melyek valamilyen anyagot szállítanak. A keleti elmélet szerint ezekben a csatornákban kering az életenergia, a Qí, melynek kiegyensúlyozott, szabad, akadálymentes áramlása biztosítja a szervek, szövetek megfelelő táplálását, azaz az egészség fenntartását.A csatornák összefüggő hálózatot alkotnak. Minden csatornához tartozik egy belső szerv is, melyről a nevét kapta, amelyikkel összeköttetésben áll.

A csatornák meghatározott helyei, “nyílásai” az akupunktúrás pontok, ahová a tűk kerülnek. Szemmel nem láthatóak a kínai orvosok, filozófiájukat követve, mely szerint az emberre nem mint különálló rendszerre, hanem mint a természet részére tekintettek, sokkal finomabban és több szemszögből, az összes emberre irányuló energiát figyelembe véve alakították ki orvostudományukat. A nyugati medicina különválasztja a részeket az egésztől, és egyre mélyebbre hatolva analizálja azt. Ez természetesen nem hátránya, hiszen egy más síkon sokkal mélyebb tudásra tesz szert. A keleti orvoslás tudása sem lenne idegen a nyugati orvos számára, ha le tudná fordítani sajátos nyelvezetét. A fő probléma ugyanis abból ered, hogy a keleti orvos által használt szakkifejezések érthetetlenek a nyugati orvos számára. Az ideális az lenne, ha a két orvostudomány kiegészítené egymást.

MyMail WordPress Plugin free