Urológia

Az urológia a húgyutak – a vese, a vesemedence, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső – betegségeinek kivizsgálásával, kezelésével és gondozásával foglalkozó orvosi szakterület, nők és férfiak esetében egyaránt. Az urológia területéhez tartozik továbbá a férfi nemi szervek és a prosztata betegségeinek kivizsgálása és kezelése.

Milyen panaszokkal érdemes urológushoz fordulni?

Urológiai kivizsgálás indokolt lehet többek között:

  • gyakori vagy sürgető vizelési inger,

  • nehezített vagy fájdalmas vizelés,

  • gyenge vagy akadozó vizeletsugár,

  • éjszakai gyakori vizelés,

  • véres vizelet,

  • visszatérő húgyúti fertőzések,

  • alhasi, deréktáji vagy vesetáji fájdalom,

  • vesekövesség vagy annak gyanúja,

  • vizelettartási nehézség,

  • férfi nemi szerveket érintő panaszok vagy elváltozások,

  • prosztatával kapcsolatos panaszok esetén.

Az urológiai szakrendelésen ismert urológiai betegségek ellenőrzésére és gondozására is lehetőség van.

Prosztata és megelőzés

A prosztata betegségei az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak. Egyes elváltozások vizelési panaszokat okozhatnak, míg más betegségek – köztük a prosztatarák – korai stádiumban akár panaszmentesen is fennállhatnak.

Ezért a prosztata állapotának ellenőrzése nemcsak panaszok esetén lehet indokolt. A szűrés szükségességét és gyakoriságát az életkor, a családi előzmények, az egyéni kockázati tényezők és a korábbi vizsgálati eredmények figyelembevételével érdemes meghatározni.

Az urológiai vizsgálat

A szakorvos a vizsgálat során részletesen áttekinti a panaszokat, azok kialakulását, a korábbi urológiai betegségeket és kezeléseket, valamint a rendelkezésre álló leleteket.

A panaszok és a vizsgálati eredmények alapján az urológus határozza meg, hogy szükség van-e további vizsgálatra, kezelésre vagy rendszeres ellenőrzésre.

A vizsgálatról bővebben a lap alján található tájékoztatóban olvashat.

Szakorvosunk

Az urológiai vizsgálat célja a húgyutakat, valamint férfiaknál a prosztatát és a nemi szerveket érintő panaszok kivizsgálása, az esetleges elváltozások felismerése, illetve ismert urológiai betegségek ellenőrzése.

Mi történik az urológiai vizsgálaton?

A vizsgálat elején a szakorvos részletesen áttekinti a jelenlegi panaszokat és a fontosabb előzményeket. Ennek során többek között szóba kerülhet:

  • a vizelési panaszok jellege és fennállásuk ideje,

  • a vizelet mennyiségének, színének vagy jellegének változása,

  • fájdalom, égő érzés vagy véres vizelet előfordulása,

  • korábbi húgyúti fertőzések vagy vesekövesség,

  • korábbi urológiai betegségek, műtétek és kezelések,

  • férfiaknál a prosztatával vagy a nemi szervekkel kapcsolatos panaszok,

  • egyéb betegségek és a rendszeresen szedett gyógyszerek.

Ezt fizikális vizsgálat követheti, amelynek pontos menete a panaszoktól és a vizsgálat céljától függ.

Férfiaknál indokolt esetben sor kerülhet a külső nemi szervek vizsgálatára, valamint a prosztata végbélen keresztül történő tapintásos vizsgálatára is.

A szakorvos a panaszok, az előzmények és a vizsgálat eredménye alapján dönti el, szükség van-e további vizsgálatokra.

Hogyan készüljön a vizsgálatra?

Az általános urológiai szakorvosi vizsgálat nem igényel éhgyomri állapotot.

Amennyiben urológiai ultrahangvizsgálatra is sor kerül, kérjük, telt húgyhólyaggal érkezzen. A vizsgálatot megelőzően fogyasszon bőségesen folyadékot, és lehetőség szerint a vizsgálatig ne ürítse ki a húgyhólyagját.

Kérjük, lehetőség szerint hozza magával:

  • korábbi urológiai leleteit,

  • korábbi ultrahang-, CT-, MR- vagy egyéb, az urológiai panasz szempontjából fontos vizsgálati eredményeit,

  • kórházi zárójelentéseit, ha azok a jelenlegi panaszhoz kapcsolódnak,

  • korábbi laboratóriumi eredményeit, beleértve a PSA-eredményt is, ha történt ilyen vizsgálat,

  • rendszeresen szedett gyógyszereinek listáját.

Ha korábban urológiai műtéten vagy kezelésen esett át, az ezzel kapcsolatos dokumentációt is érdemes magával hoznia.

Mi történik a vizsgálat után?

A szakorvos a vizsgálat eredménye alapján megbeszéli Önnel a további teendőket. Szükség esetén további laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatot, kezelést, más szakorvosi kivizsgálást vagy kontrollvizsgálatot javasolhat.